Vitathatatlan, hogy az elmúlt évek során Marlene King bőven kapott hideget és meleget is, amikor a rajongók kifejtették véleményüket a PLL bizonyos epizódjairól. Ennek következtében nem egyszer előfordult az is, hogy az írónő napokig nem nézett fel egyik közösségi oldalra sem, mostanra azonban úgy tűnik, sikerült megemésztenie a sérelmeket és csak a jóra emlékszik.
Marlene a Marie Claire-n keresztül tett közzé egy egyfajta esszét, amiben a Pilottól kezdve a fináléig elmeséli, hogyan volt ő is az online zaklatás áldozata. A következő bekezdéstől kezdve tehát az ő szavait olvashatjátok.
A ’Pretty Little Liars’ rajongóinak -akiket #PLLArmy, vagy #PLLFandom néven emlegetünk- szenvedélye az oka annak, hogy a sorozat hét évadon és 160 epizódon keresztül életben maradt. Még mielőtt adásba került volna a show, már akkor tanúja voltam az erejüknek, mivel a premier napján a #PrettyLittleLiars hashtag végig világtrend volt. Amikor pedig bemutattuk a Pilotot, máris kapcsolatba kerültem velük, amint reagáltak az epizódra. A visszajelzésük elképesztően pozitív volt, és ahogyan ők, úgy én is függő lettem. Nem csak a sorozat függője, hanem függője annak a kapcsolatnak is, ami a közösségi oldalakon alakult ki köztünk és a követőink között.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor a ’Pretty Little Liars’ először adásba került, a Twitter is nagyon új volt még, Instagram és Snapchat pedig nem is létezett. A PLL színészei ismertették meg velem a Twittert, amikor Vancouverben forgattuk a Pilotot. Kiderült, hogy a könyvek rajongói tudták, hogy jön a sorozat és arról is megvolt a véleményük, hogyan kellene megvalósítanom ezt az adaptációt. A beszélgetésünk nehézkesen indult, eleinte bizalmatlanok voltunk, hiszen nem ismertek engem, és nem szerették volna, hogy elcsesszem a kedvenc világuk és karaktereik életre keltését. Én pedig nem akartam csalódást okozni nekik, így odafigyeltem arra, amiket javasolnak.
Megígértem a rajongóknak, hogy tiszteletben fogom tartani a kérésüket, mely szerint a karakterek személyisége hű marad a könyvekből megismertekhez, és miután kifogytunk a „könyves történetekből”, igyekeztem továbbra is megtartani az eredeti szándékokat és a becsületességüket. A PLL csavarjain, fordulatain és viszontagságain keresztül is hű maradtam ehhez az ígérethez. Azt hiszem, ez volt az oka annak, hogy a nézők akkor is hűségesek maradtak hozzánk, amikor valami olyan fordulat következett be, ami nem feltétlenül tetszett nekik. Mindig visszajöttek a következő részre is.
A közösségi médián folytatott beszélgetésnek azonban mindig két oldala van – még a producer és a rajongók között is. Nincs jó rossz nélkül. Én nem tapasztaltam meg az igazi hurrikánt egészen a 2x09-ig („Picture This”), amit sokan „a Jaria-epizódként” emlegetnek. Lucy Hale-el forgattunk aznap este, amikor ez a rész adásba került, a dráma pedig egyből beütött. Tudtam, hogy az Ezria fanok nem fognak örülni, amikor azt látják, hogy Aria megcsókolja Jasont, de arra nem számítottam, hogy szinte rám szabadíjták a poklot. Lucy is kapott egy keveset, de az üzenetek túlnyomó többségét nekem címezték. Többezer bántó tweet érkezett – volt, aki a történet miatt támadott, a legtöbben azonban a magánéletemmel jöttek. Sokkal inkább voltam meglepett, mintsem zaklatott, de amikor a sértegetések fenyegetésekbe fordultak át, éreztem, hogy szünetet kell tartanom. Nem válaszoltam az utálkozóknak, át kellett gondolnom a közösségi oldalakon való jelenlétemet. Megéri? A rajongókkal kialakult személyes kapcsolatom feljogosítja őket arra, hogy a magánéletem kapcsán támadjanak?
Több napig kerültem a közösségi médiát, míg fel nem hívták rá a figyelmemet, hogy világtrend a #SzeretjükMarlene-t hashtag. Miután megemésztették a Jaria csókot, a rajongók beszélgetésbe kezdtek, majd összefogtak, hogy visszacsalogassanak. Szerettek volna választ kapni a kérdéseikre, és szerették volna, ha tudom, hogy sajnálják a történteket. Továbbra is dühösek voltak a csók miatt, ugyanakkor izgatottak is voltak a további epizódok miatt. Ez volt az a pillanat, amikor a #PLLArmy a #PLLCsaládom lett. Tudtam, hogy lesznek még viharok – néhányat könnyebb lesz átvészelni, néhány pedig ismét megkívánja majd, hogy szüneteltessem a rajongókkal folytatott beszélgetést, amit egyébként nagyon szeretek. Az ilyen szünetek alatt igyekeztettem emlékeztetni magam, hogy bár nagyon nehéz a kritikák középpontjában állni, szerencsés vagyok, hogy olyan rajongóink vannak, akik annyira törődtek ezzel az egésszel, hogy képesek voltak haragudni ezekre a kitalált karakterekre is.
Aztán eljött a sorozat legutolsó epizódja. Megígértem magamnak, hogy utána néhány napig nem megyek fel egyik közösségi oldalra sem, mert nem akartam, hogy a rajongók véleménye megváltoztassa azt, ahogyan én érzek a fináléval, vagy az abba fektetett nagyon kemény munkával kapcsolatban. A színészekkel és az írókkal együtt néztük, és amikor Toby meg tudta különböztetni Spencert és Alex Drake-et, mind elaléltunk. Számunkra ez egy nagyon komoly és romantikus pillanat volt és azt gondoltam, a Spoby rajongók is így fognak érezni ezzel kapcsolatban. A következő napig nem is szembesültem azzal, hogy a nézők mennyire utálnak, amiért Spencer és Toby között nem csattant el egy valódi, utolsó csók. Utólag mindig okosabb az ember – bele tudtam volna írni egy Spoby csókot a forgatókönyvbe? Hát persze, de okos gondolat lett volna ez figyelembe véve a körülményeket? Nem hiszem – de ettől függetlenül nem baj, hogy a Spoby rajongók nem értenek velem egyet. Továbbra is hálás vagyok a szenvedélyük miatt és úgy gondolom, szabad más véleményen lennünk. Végtére is, egy család vagyunk. És ahogyan a Hazugok feltétlenül szeretik egymást, én is mindig így fogok érezni a rajongóinkkal kapcsolatban. #PLLCsaládÖrökké
– I. Marlene King
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés