A héten már megosztottam veletek Troian W Magazine-os interjújának első felét, most pedig elhoztam ennek folytatását. Ez már jóval komolyabb, mint az előző rész volt, mivel kedvencünk itt többnyire mentális betegségéről mesélt.

„Soha nem kellett aggódnom a munkanélküliség miatt. Nagyon szerencsés voltam, hiszen ahol diplomáztam, ott egyből szerepet is kaptam egy darabban. Itt találkoztam a férjemmel és ezután jött a ’Pretty Little Liars’ is, most pedig itt vagyunk...”

De bárki, aki találkozik Bellisarióval -még ha csak egy pillanatra is-, az egyből látni fogja, hogy ő nem az a típus, aki a következő években a babérjain üldögél majd. Tele van élettel és óriási szenvedélyt érez a színészkedés iránt – ami talán nem is olyan meglepő, hiszen szüleinek hála már egészen pici kora óta ismerős számára ez a világ.

„Nagyon kicsi korom óta vagyok jelen forgatásokon. Nem arról volt szó, hogy csak simán színész, vagy híresség akartam lenni, mert láttam a szüleimet dolgozni járni. Azt is láttam, hogy milyen későn érnek haza és mennyire fáradtak, így tisztában voltam azzal is, milyen kemény munkával jár majd ez a szakma.”

És tényleg azzal is jár. A színésznő nemrég fejezte be a ’Clara’ forgatását, ami egy sci-fi film, melyben nem mellesleg férje, a ’Suits’-sztár Patrick J. Adams oldalán láthatjuk majd. – „Az egyik legnagyszerűbb dolog az, amikor a legjobb barátoddal dolgozhatsz együtt” – mondja Troian. – „Tudom, hogy sokan nem értenek egyet ezzel és el akarják különíteni a munkát és a magánéletet, de nálunk minden el volt különítve hét éven keresztül. Én LA-ben voltam, ő Torontóban, ennek hála pedig havonta kétszer 24 órára találkoztunk. Mindketten független emberek vagyunk, nincs szükségünk arra, hogy együtt dolgozzunk – de nagyon élvezzük.”

Ezen a nyáron jelenik majd meg a ’Feed’, melyet Bellisario még 23 éves korában írt és amelynek középpontjában egykori étkezési zavara áll. – „Amikor középiskolás voltam, rengeteget fogytam, az engem körülvevő emberek pedig aggódtak értem. Azt mondták, ’Ha nem hízol valamennyit, nem mehetsz főiskolára.’ Én pedig úgy voltam vele, az nem lehet, hogy legjobb tanuló létemre majd pont én nem megyek főiskolára” – emlékszik vissza. – „Egy nagy nullának éreztem magam, így azt mondtam, ’Nem gond, enni fogok.’ De nem ez volt a probléma. Mentális betegséggel küzdöttem, amit nem oldott meg, ha felszedtem néhány kilót.”

Következő évben, amikor már a keleti parton járt iskolába, egy idő után hazaküldték és kórházba került betegsége miatt. – „Azt hittem, vége az életemnek, de aztán rájöttem, hogy ez lehet akár így új kezdet is” – mondja. – „A kórház után az volt a legnehezebb, hogy a szeretteim valójában továbbra sem értették meg a betegségemet... Hosszas gondolkodás után aztán arra jutottam, ha egyébként is élvezem a történetek mesélését, talán erről is írnom kellene egyet. Szerettem volna kipróbálni, milyen az, ha anyukám, apukám, vagy a legjobb barátom a helyembe tudják képzelni magukat – így átélhetik, amin keresztül mentem és talán meg is értik az.”

PLL-es elfoglaltságai miatt azonban a filmből csak nemrég lett valóság – Troian viszont ebben is főszerepet játszik. – „Úgy írtam meg a történetet, hogy tudtam, én akarom játszani a főszereplőt, annak ellenére is, hogy sokan azt mondták, ez akár még veszélyes is lehet számomra. Viszont, ahogyan telt az idő, úgy éreztem, egyre kevésbé van rám hatással az egykori betegségem. Az a legnehezebb benne, hogy valamennyire mindig benned marad, és ha hagyod, hogy eluralkodjon rajtad, az nagyon durva tud lenni. De szerencsére én már tudom kezelni.”

A színésznő érthető módon egyszerre érez izgalmat és rettegést. – „Ez a film a világot jelenti nekem, ugyanakkor olyan valamiről van szó, amit még nem csináltam. Nem tökéletes. Kicsit tartok attól, hogy itt vannak a rajongóim, akik mindig is támogattak, most viszont éppen egy elég sötét oldalamat készülök megmutatni nekik. Nem akarom, hogy csalódjanak, pláne azért nem, mert ez egy fontos kérdés. Rettegek.”

Bellisario életének aktuális szakaszát pontosan ez a két, ellentétes érzelem jellemzi.

„Úgy érzem, most egy darabig kicsit semmilyen lesz az életem, ami egyszerre izgalmas és ijesztő – ezek pedig elég hasonló érzések” – mondja. – „Életemben most először van az, hogy eldönthetem, ki akarok lenni – ami egy nagyon izgalmas út lesz számomra.”

2017.05.06. 09:20, minnie

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.